Nem tudom ismerős-e valaki számára, hogy a férfiak mindig mindent jobban csinálnak, mint mi nők. Mindig ügyesebbek, körültekintőbbek, tájékozottabbak és még sorolhatnám azokat a tényezőket, amelyekkel kapcsolatban folyamatosan napról napra lepipálnak bennünket. Bizony ezt sokszor elég nehéz jól tolerálni, nagyon sok vita is lehetne ebből, de már az ember lánya inkább megtanulja kezelni ezeket, és nem szól semmit. Az én férjem is ilyen természetesen.
Nemrég például sajnos leejtettem a kocsiból kiszállva a telefonomat és betört a kijelzője. Tudjuk jól, hogy az ihpone készülékek nagyon nem szeretik ha leejti őket az ember, és mindig igyekszem is erre figyelni, de sajnos teljesen elfelejtettem, hogy az ölemben van a készülék, és kiszálltam, a földön landolva pedig a betonra érkezve esélytelen volt, hogy megúszom iphone kijelzőcsere nélkül. Így is lett hát, és bár az iszereles már jól ismert csapat számunkra, akik hihetetlen ügyesek, nagyon gyorsan dolgoznak, egyébként igen jó áron, és hihetetlen precizitással, persze egész nap azt hallgattam a férjemtől, hogy mennyire nem figyelek oda, és hogy teljesen elkerülhető lett volna ez a baleset, és nem sorolom tovább, mindenki el tudja képzelni.
A sors fintora, hogy két nappal később, amikor állt fel a gyerek mellől az asztaltól, elfelejtette, hogy a lábán van a telefon és ugyanúgy leejtette a konyhakőre, ami mivel nagyon kemény teljesen össze is törte a kijelzőt. Én persze nem szóltam semmit, csak csendben, apró mosollyal az arcomon tovább sétáltam ő pedig csak nézett rám, és később közölte, hogy csendes gyilkos vagyok, és ettől az is sokkal jobb lenne, ha odavetném neki, hogy ugye hogy nem mindig van igaza, és hogy most akkor magának is mondja el, amit két napja nekem felvázolt.